Ugrás a tartalomhoz

Förstner Tivadar

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Förstner Tivadar
Született1878. december 31.
Győr
Elhunyt1936. november 29. (57 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaBerlányi Vanda (1906–1936)
Foglalkozása
  • tervezőgrafikus
  • festőművész
  • tanár
IskoláiMagyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde (–1902)
SírhelyeFarkasréti temető (7/10-1-7/8)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Förstner Tivadar témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Sírja a Farkasréti temetőben

Förstner Tivadar, Förstner Tivadar András Károly (Győr, 1878. december 31.[3]Budapest, Józsefváros, 1936. november 29.)[4] állami ipari szakiskolai tanár, grafikus, festő.

Életútja

[szerkesztés]

Förstner Miksa hitközségi elöljáró és Grünhut Hermina fiaként született. Tanulmányait a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskolában kezdte, majd a Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde hallgatója volt, ahol 1902-ben középiskolai rajztanári oklevelet szerzett. Ugyanettől az évtől a Kolozsvári Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskola tanára lett. 1912-ben iparoktatási igazgatóvá nevezték ki[5] és ettől az évtől Budapesten működött. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosságon az ipari szakmunkásképzés osztályvezetőjének nevezték ki. Később az Iparoktatási Főigazgatósághoz került, melynek 1928-ban átvette vezetését. A főigazgatóság megszűnése után tanügyi főtanácsosként a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tanügyi osztályán dolgozott.

Iparművészeti terveivel és vízfestményeivel tűnt fel. 1921-ben a Nemzeti Szalonban gyűjteményes kiállítása volt.

1906. augusztus 4-én Budapesten feleségül vette Berlányi Vanda színésznőt.[6] Halálát álfehérvérűség, szívgyengeség okozta.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiadás. Budapest, 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
  • Révai új lexikona VII. (Fej–Gak). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-927-241-8  
  • Salamon Nándor: Kisalföldi művészek lexikona. Építészek, szobrászok, festők, műgyűjtők, művészeti írók. XVI-XX. század. Győr, Kisalföld Művészetéért Alapítvány, 1998.